A nagy fehér cápák 200 000 évvel ezelőtt 3 populációra szakadtak, és soha többé nem keveredtek – kivéve egy hibridet, amelyet a Bermuda-háromszögben találtak
A tudósok három különböző fehércápa-populációt találtak, amelyek különböző óceánokban gyűlnek össze, és nem keresztezik egymást. Elválasztásuk megőrzésre vonatkozhat.
Amikor a webhelyünkön található linkeken keresztül vásárol, társult jutalékot kaphatunk. Íme, hogyan működik.
Egy új tanulmány szerint a nagy fehér cápák körülbelül 100 000-200 000 évvel ezelőtt három különálló csoportra szakadtak, és ritkán keveredtek. Az eredmények azt sugallják, hogy ha ezen populációk egyike kihal, nem pótolható – mondták a tanulmány szerzői.
A Current Biology folyóiratban július 23-án megjelent tanulmányban a tudósok 89 nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) genomját szekvenálták, amelyekből világszerte mintát vettek. Eredményeik három különálló csoportra mutattak rá, amelyek idővel eltértek egymástól, és nem kereszteződtek. Ezek a csoportok három helyen találhatók: az Atlanti-óceán északi részén, a Földközi-tengeren, az Indo-Csendes-óceánon és a Csendes-óceán északi részén.
"Most már megértjük, hogy ha egy adott területen kiirtják a cápákat, akkor nem fogják őket újra benépesíteni egy másik nemzetségből származó cápák" - írja a tanulmány társszerzője, Leslie Noble, a Nord molekuláris evolúciós ökológusa. A norvég egyetem – mondta a Live Science-nek. "A fehér cápák úgynevezett globális populációja mára erre a három nagyon diszkrét egységre zsugorodott. És ez tényleg elég aggasztó."
A lazachoz hasonlóan a nőstény cápák is mindig visszatérnek születési helyükre, hogy ledobják kölykeiket – mondta Noble. Ez azt jelenti, hogy a cápák mitokondriális DNS-e, amelyet csak az anyjuktól örökölnek, "kicsit olyan, mint egy útlevél - pontosan megmutatja, honnan származnak" - mondta Noble. Korábbi tanulmányok a fehér cápák mitokondriális genomját vizsgálták genetikai sokféleségük tanulmányozása érdekében. Ennek az anyai DNS-nek azonban egy része hajlamos a mutációra, így megbízhatatlan referenciák a leszármazási eltérések nyomon követésére.
Az új tanulmányban Noble és csapata genetikai markerek százezreit szűrte át a fehércápa DNS-változatainak egyetlen nukleotid szinten történő elemzésével – ez az alapvető építőelem.
A tudósok a világszerte mintavételezett 89 fehércápa teljes genominformációját határozták meg, és statisztikai algoritmus segítségével csoportosították a kapcsolódó genetikai szekvenciákat. Azt találták, hogy a cápák három különböző populációra oszlanak el.
A csapat nyomon követte e cápák történetét azáltal, hogy azonosította, mikor kezdett eltérni egy közös ős genetikai felépítése. Ezek az elemzések azt sugallták, hogy a cápavonalak körülbelül 100 000-200 000 évvel ezelőtt, az utolsó előtti eljegesedési periódusban hasadtak fel – egy jégkorszakban, amikor a tengerszint 150 méterrel lejjebb esett a jelenlegi szintnél.
Még mindig nem világos, hogy ezek a populációk miért váltak ketté. Noble azt gyanítja, hogy a tengerszint csökkenése, valamint az óceáni áramlatok és a hőmérséklet változása biogeográfiai akadályt képezhetett ezeknek a cápáknak.
"Nem találunk olyan géneket, amelyek átlépnék ezeket a [földrajzi] határokat" - mondta Noble. "Ez számunkra azt sugallja, hogy léteznie kell valamiféle szelekciónak, amely a különböző vonalakat az adott területekhez igazítja."
Rejtélyes módon a kereszteződés egyetlen bizonyítéka egy hibrid cápa – az indo-csendes-óceáni és az észak-csendes-óceáni leszármazási vonal keveréke – jelenléte volt a Bermuda-háromszögben. Lehetséges, hogy több kereszteződés is előfordult, de ezeknek a hibrideknek az utódai a természetes szelekció következtében elvesztek, mondta Noble.
Kapcsolódó: A nagy fehér cápák tömegesen gyűlnek össze a semmi közepén, de miért?
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a nagy fehér cápát sebezhetőnek tartja a kihalásnak. Ezek a cápák 1970 és 2018 között elveszítették populációjuk körülbelül egyharmadát, de a globális védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően populációjuk lassan növekszik.
Noble számára a három származás megléte azt jelenti, hogy a természetvédelmi erőfeszítéseknek a fehércápapopuláció minden egységének fenntartására kell összpontosítaniuk. Ha az egyik populáció elkezd egy másik területére tévedni, akkor kereszteződés léphet fel, és olyan utódok születhetnek, amelyek esetleg nem élnek túl.
Ezeknek a csúcsragadozóknak az eltűnése óriási hatással lenne az emberre is. "Sorsunk szorosan kötődik a nagy fehérekhez, mert fehérjéink körülbelül 20%-át tengeri ökoszisztémákból nyerjük, amit a nagy fehérek egészségesek tartanak" - mondta Noble. "Tehát [ha] elveszítjük a nagy fehéreket, előfordulhat, hogy sok fehérjét veszítünk ezekből az ökoszisztémákból."