A 30 000 éves történelem felfedi, hogy a nehéz idők fokozzák az emberi társadalmak ellenálló képességét
A visszaesést tapasztaló emberi társadalmak jobban tudnak kilábalni a későbbi katasztrófákból – derül ki egy új kutatásból.
Igaz lehet a régi mondás: Ami nem öl meg, az megerősít. A Nature folyóiratban május 1-jén megjelent új elemzés szerint legalábbis ez a helyzet az emberi civilizációkra 30 000 éves történelem során. A tanulmány megállapította, hogy a világ minden táján az ősi emberi társadalmak, amelyek több kudarcot éltek át, gyorsabban tértek vissza a jövőbeli visszaesésekből.
"Minél gyakrabban tapasztal egy lakosság zavarokat vagy hanyatlást, annál valószínűbb, hogy a következő alkalommal gyorsabban tud felépülni" - mondta Philip Riris, a tanulmány vezetője, az Egyesült Királyság Bournemouth Egyetem régésze. Élő tudomány.
A sebezhetőség és a rugalmasság közötti libikóka különösen erős volt a korai gazdálkodók és a pásztorok körében, állapította meg Riris és kollégái. A mezőgazdasági közösségek a történelem során összességében több visszaesést éltek át, mint más társadalmak, például a vadászó-gyűjtögető csoportok, de ezekből a visszaesésekből is gyorsabban kilábaltak, mint más csoportok.
"Ez egy fontos dokumentum" - mondta Dagomar Degroot, a Georgetown Egyetem docense, aki azt tanulmányozza, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolta az emberiség történelmét, és aki nem vett részt a kutatásban. "Sok igazán befolyásos munka folyik az éghajlatváltozással szembesülő társadalmak összeomlásával kapcsolatban" - mondta Degroot a Live Science-nek -, de a rugalmasságra való összpontosítás lényegesen ritkább.
A történészek és régészek számos esettanulmányt publikáltak az egyes társadalmi válságokról, egyetértett Riris. De nehéz összehasonlítani ezeket a tapasztalatokat térben és időben. Ő és csapata 16 különálló régészeti lelőhely adatait gyűjtötte össze a világ minden tájáról, Dél-Afrikától Kanadáig, az adatok 30 000 évvel ezelőttig nyúlnak vissza.
Kapcsolódó: Mi az év leghalálosabb hónapja?
A visszaesések és a fellendülés meghatározására a kutatók a "dátumok adatként" nevű módszert alkalmazták. Mindegyik helyen voltak feljegyzések a radiokarbonos kormeghatározásról, amely a szén radioaktív formájának, a szén-14-nek a bomlása alapján adja meg a szerves anyagok korát. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az adott időben és helyen elérhető szén-14 dátumok száma korrelál a népességgel. Ha több ember van, az több tevékenységet, épületeket, szemétdombokat és tűzrakókat jelent, amelyeket fel kell ásni és keltezni.
A tanulmányban szereplő visszaesések többsége több évtizedes időtávon következett be, és számos oka volt, a környezeti változástól a társadalmi felfordulásig. Egyes esetekben a kutatók konkrét történelmi vagy éghajlati információkkal rendelkeztek arról, hogy melyek voltak ezek a válságok, például egy norvégiai hidegtörés, amely termésveszteséghez vezetett. Riris szerint a gazdálkodók és pásztorok eleve kiszolgáltatottabbak lehetnek a katasztrófákkal szemben, mivel egy rossz tenyészidőszak vagy egy szárazság azonnali éhínséget jelenthet. De a mezőgazdasági és pásztortársaságok is jó helyzetben lehetnek a katasztrófa utáni kilábaláshoz.
"A nyertesek [egy zavar után] vagy csak szerencsések, vagy van valamilyen technológiájuk, gyakorlatuk, viselkedésük vagy társadalmi intézményük, ami azt jelenti, hogy jobban teljesítettek a válság alatt" - mondta Riris. "Ennek eredményeként nagyobb valószínűséggel adják tovább azt a tanulást, a kultúra azon aspektusát, amely lehetővé teszi leszármazottjaik számára, hogy jobban teljesítsenek a pályán."
A régészeti leletek jól illeszkednek a történelmi esettanulmányokhoz – mondta Degroot, aki a 17. századi kis jégkorszakkal szembeni ellenálló képességet kutatta a Holland Köztársaságban. "Ezeket a dolgokat egy nagyon szűk esettanulmányhoz találtam meg" - mondta -, és itt a szerzők sokkal szélesebb esettanulmányokhoz találják meg őket.
Degroot szerint kevésbé biztos, hogy a modern ember képes-e közvetlenül tanulni ezekből a leckékből. A tanulmányban szereplő valamennyi társadalom preindusztriális volt, és nem sok közös vonásuk lehet a mai globális renddel. Riris azonban azt mondta, hogy fontos a társadalmak összehasonlításának és a minták keresésének képessége.
"Ez biztosítja azt az átfogó keretet, amely lehetővé teszi a rugalmasság szisztematikus kezelését" - mondta.