8 kihagyhatatlan úti cél a (jövőbeni) marsi vakációhoz

Amikor a webhelyünkön található linkeken keresztül vásárol, társult jutalékot kaphatunk. Íme, hogyan működik.

A Mars hatalmas kontrasztok bolygója – hatalmas vulkánok, mély kanyonok és kráterek, amelyeken folyó víz található, de lehet, hogy nem. Csodálatos helyszín lesz a jövőbeli turisták felfedezésére, miután mozgásba hozzuk az első Vörös Bolygó kolóniákat. A jövőbeni küldetések leszállóhelyeinek biztonsági és gyakorlati okokból valószínűleg sík síkságokon kell lenniük, de talán néhány napon belül leszállhatnak néhány érdekesebb geológiában. Íme néhány hely, amelyeket a jövőbeli marslakók meglátogathatnak.

Az Olympus Mons a Naprendszer legszélsőségesebb vulkánja. A NASA szerint a Tharsis vulkáni régióban található, és körülbelül akkora, mint Arizona állam. 25 kilométeres magassága közel háromszorosa a Föld Mount Everestének, amely körülbelül 5,5 mérföld (8,9 kilométer) magas.

Az Olympus Mons egy gigantikus pajzsvulkán, amely azután alakult ki, hogy a láva lassan kúszott le a lejtőin. Ez azt jelenti, hogy a hegyet valószínűleg könnyen megmászhatják a leendő felfedezők, mivel átlagos lejtése mindössze 5 százalék. Csúcsán egy 85 km széles, látványos mélyedés található, amelyet magmakamrák alkottak, amelyek elvesztették a lávát (valószínűleg egy kitörés során) és összeomlottak.

Tharsis vulkánok

Amíg az Olympus Mons körül mászik, érdemes kitartani, és megnézni néhány másik vulkánt a Tharsis régióban. A NASA szerint Tharsisban 12 gigantikus vulkán található egy nagyjából 2500 mérföld (4000 km) széles zónában. Az Olympus Monshoz hasonlóan ezek a vulkánok általában sokkal nagyobbak, mint a földiek, feltehetően azért, mert a Marsnak gyengébb a gravitációs vonzása, amely lehetővé teszi a vulkánok magasabbra növekedését. Ezek a vulkánok akár kétmilliárd évig is kitörhettek, vagyis a Mars történetének fele.

Az itt látható képen a keleti Tharsis régió látható, ahogyan azt a Viking 1 1980-ban ábrázolta. Bal oldalon felülről lefelé három pajzsvulkán látható, amelyek nagyjából 16 mérföld (25 km) magasak: Ascraeus Mons, Pavonis Mons és Arsia Mons. A jobb felső sarokban egy másik pajzsvulkán, a Tharsis Tholus található.

Valles Marineris

A Marson nemcsak a Naprendszer legnagyobb vulkánja található, hanem a legnagyobb kanyon is. Valles Marineris nagyjából 1850 mérföld (3000 km) hosszú a NASA szerint. Ez körülbelül négyszer hosszabb, mint a Grand Canyon, amelynek hossza körülbelül 500 mérföld (800 km).

A kutatók nem tudják, hogyan keletkezett a Valles Marineris, de számos elmélet létezik a kialakulásáról. Sok tudós azt állítja, hogy amikor a Tharsis régió kialakult, ez hozzájárult a Valles Marineris növekedéséhez. A vulkáni területen áthaladó láva felfelé lökte a kérget, ami más régiókban törésekre törte a kérget. Idővel ezek a törések Valles Marinerissé nőttek ki.

Az Északi- és Déli-sark

A Mars pólusainál két jeges régió található, kissé eltérő összetételű; az északi sarkot (a képen) a Phoenix leszállóegység közelről vizsgálta 2008-ban, míg a déli pólus megfigyeléseink keringőről származnak. A NASA szerint télen a hőmérséklet az északi és a déli pólus közelében is olyan hideg, hogy a szén-dioxid a légkörből jéggé kondenzálódik a felszínen.

A folyamat nyáron megfordul, amikor a szén-dioxid visszaszublimál a légkörbe. A szén-dioxid teljesen eltűnik az északi féltekén, vízjégsapkát hagyva maga után. A szén-dioxid jég egy része azonban a déli légkörben marad. Mindez a jégmozgás hatalmas hatással van a marsi klímára, szeleket és egyéb hatásokat okozva.

Gale-kráter és Sharp-hegy (Aeolis Mons)

A Curiosity rover 2012-es partraszállásával vált híressé, a Gale-kráter a múlt vizének kiterjedt bizonyítékainak ad otthont. A Curiosity a leszállást követő heteken belül egy patakmederbe botlott, és a kráter fenekén tett útja során több bizonyítékot talált a víz jelenlétére. A Curiosity most eléri a közeli Mount Sharp (Aeolis Mons) nevű vulkán csúcsát, és megvizsgálja annak egyes rétegeinek geológiai jellemzőit.

A Curiosity egyik izgalmasabb lelete az volt, hogy több alkalommal is felfedezett összetett szerves molekulákat a régióban. A 2018-as eredmények szerint ezeket a szerves anyagokat 3,5 milliárd éves kőzetekben fedezték fel. A szerves eredményekkel egyidejűleg a kutatók bejelentették, hogy a rover azt is megállapította, hogy a metán koncentrációja évszakonként változik a légkörben. A metán egy olyan elem, amelyet mikrobák, valamint geológiai jelenségek is előállíthatnak, így nem világos, hogy ez életjel-e.

Medusae Fossae

A Medusae Fossae az egyik legfurcsább hely a Marson, és egyesek azt is feltételezik, hogy valamiféle UFO-balesetre utal. A valószínűbb magyarázat az, hogy egy hatalmas vulkáni lelőhelyről van szó, amely az Egyesült Államok méretének körülbelül egyötöde. Idővel a szelek gyönyörű képződményekké faragták a sziklákat.

A kutatóknak azonban további tanulmányokra lesz szükségük, hogy megtudják, hogyan hozták létre ezek a vulkánok a Medusae Fossae-t. Egy 2018-as tanulmány azt sugallta, hogy a képződmény óriási vulkánkitörésekből alakulhatott ki, amelyek 500 millió év alatt több százszor előfordultak. Ezek a kitörések felmelegítették volna a Vörös Bolygó klímáját, mivel a vulkánokból származó üvegházhatású gázok a légkörbe sodródtak.

Ismétlődő lejtővonalak a Hale-kráterben

A Mars furcsa, ismétlődő lejtővonalaknak ad otthont, amelyek meleg időben hajlamosak meredek kráterek oldalain kialakulni. Nehéz azonban kitalálni, mik ezek az RSL-ek. Az itt látható képek a Hale-kráterről (valamint más helyekről) olyan foltokat mutatnak, ahol a spektroszkópia a hidratáció jeleit észlelte. 2015-ben a NASA eredetileg bejelentette, hogy a hidratált sók a felszínen folyó víz jelei lehetnek, de a későbbi kutatások szerint az RSL légköri vízből vagy száraz homokáramlásból képződhet. A valóságban előfordulhat, hogy ezekhez közel kell jutnunk. RSL, hogy megtudja, mi a valódi természetük. De van egy nehézség – ha az RSL valóban befogadja az idegen mikrobákat, akkor nem akarunk túl közel kerülni szennyeződés esetén. Míg a NASA kitalálja, hogyan vizsgálja meg a bolygóvédelmi protokolljait, a jövő emberi felfedezőinek lehet, hogy messziről, távcső segítségével kell megcsodálniuk ezeket a rejtélyes jellemzőket.

„Szellemdűnék” a Noctis Labyrinthusban és a Hellas-medencében

A Mars manapság leginkább a szél által formált bolygó, mivel a légkör elvékonyodásával a víz elpárolog. De kiterjedt bizonyítékokat láthatunk a múlt vízéről, például a Noctis Labyrinthusban és a Hellas-medencében található "szellemdűnék" régióit. A kutatók szerint ezeken a területeken korábban több tíz méter magas dűnék voltak. Később a dűnéket láva vagy víz öntötte el, amely megőrizte alapjaikat, míg a teteje elkopott.

Az olyan régi dűnék, mint ezek, azt mutatják meg, hogyan áramlottak a szelek az ókori Marson, ami viszont a klimatológusok számára utalást ad a Vörös Bolygó ősi környezetére. Egy még izgalmasabb fordulat, hogy mikrobák rejtőzhetnek ezeknek a dűnéknek a védett területein, biztonságban a sugárzástól és a széltől, amely egyébként elsodorná őket.

Eredetileg közzétéve a Space.com oldalon.